Anna sikertörténete

Főoldal » Sikertörténetek » Anna sikertörténete

Anna - 32 éves: Nem jön össze a baba, pedig minden stimmel.

Anna sikertörténete Előző sikersztori Következő sikersztori

Hát eljött ez a nap is! –sóhajtott fel Anna reményteljesen, amikor elindult az egyetem posztgraduális képzésének első napjára, pedig akkor még nem tudhatta, de érezte, hogy mérföldkő lesz az életében. Mindig is gyermekpszichológus akart lenni, de nem vették fel elsőre, így más szakmából diplomázott. De végre eljött a mai nap, amikor elkezdheti álmai posztgraduális képzését. Hogy más ok miatt is örökre emlékezni fog ezekre a percekre, akkor még nem is sejtette. Vagy mégis?  Csak abban volt bizonyos, hogy ez a nap-az ő napja. Ha már a szerelem nem jött össze, legalább azt csinálja majd, amit szeret.

Némileg árnyalta a képet, hogy a budapesti közlekedési csúcsban sikerült elindulnia, így már most látta, hogy elkésik.  Korholta is magát érte: „Miért is nem indulok el soha sehova időben?”… Parkolóhelyet is fél óráig vadászott, így rohanva közelítette meg az ódon, évszázados, tiszteletet parancsoló épület hatalmas kapuját. Nem nézett se jobbra, se balra. Csak szaladt.  Így nem láthatta a másik oldalról érkező fiatalembert, akiről éppen úgy pattant le, mint medicinlabda a falról. Éppen el kezdett bosszankodni, amikor felnézett a feléje nyúló segítő karhoz tartozó szempárra. Megállt a levegő és az idő és a pillanat tört része alatt olyan érzelmi villám repült át rajta, amilyet még sohasem érzett.

Sokszor felidézték ezt a pillanatot a következő években, amikor Péterrel a megismerkedésük évfordulóit ünnepelték. „Sorsszerű volt ez a találkozás!”- hangoztatták és a szerelmük azóta is nagy lánggal ég. Ezért sem értették, hogy miért pont ők? Miért pont nekik nem lehet? Ugyanis  éppen 6 éve annak, hogy kisbabát szeretnének. Az első 1 évben nem aggódtak, mások is dolgoznak ennyit az ügyön és nem is siettek sehova. Aztán a 2. év végére már elhatározták, elmennek vizsgálatra. Az orvosok bíztatták őket, hiszen semmilyen fizikai rendellenességet nem találtak náluk. Pedig a szerelmük és az elhatározásuk töretlen volt.
Anna akkor keresett meg, amikor már a 3. inszemináción is túl voltak. Kipróbált már mindent. Pszichológust, önfejlesztést, kineziológiát, sőt, brahiból még egy jósnőhöz is elment. Nem adta fel. Elmesélte a történetet, amikor eljött hozzám konzultációra.  A ThetaHealing® módszerével kezdtünk dolgozni. (az úgynevezett ásás során kiderítjük a probléma gyökerét) Rengeteg olyan negatív blokkot találtunk, amit oldottunk. Mégis úgy éreztem, hogy a teherbeesésének olyan akadálya lehet, amely nem biztos, hogy a saját életében keletkezett. Ezért megkérdeztem tőle, hogy tud-e családi történetükben olyan őséről, akinek a gyermekvállaláshoz tragédia, félelem társulhat. Mondta, hogy ő nem tud ilyesmiről. Itt egy picit elakadtunk, s mivel amúgy is vége volt a konzultációnak, kijelöltünk egy következő időpontot.

Még aznap este felhívott.

– Szia! Honnan tudtad? – kérdezte… Nem tudtam, hogy mire utal… - Képzeld el, igazad volt. Elmeséltem anyunak, hogy miről beszélgettünk és, hogy megkérdezted, hogy a családban korábban volt-e valakinek negatív élménye a terhességgel, szüléssel kapcsolatban és képzeld anyu a következőt mondta- Hát kislányom! Éppenséggel az ükanyád szülésben halt meg. Csak valahogy úgy alakult a családi hagyomány, hogy a lányok elől titkoltuk, hogy ne alakítson ki félelmet a szülés előtt. Valahogy feledésbe is merült ez a dolog!”Így nyugtatgatta az anyukája.  Hát igen! Feledésbe merült, de nem a gének számára. Ugyanis nemcsak a magasságunkat örökíthetjük át az utódainkra vagy a szemünk színét, hanem a negatív érzelmi mintáinkat is … vagyis a női ágon a szüléshez egy negatív hitrendszer örökítődött át. Méghozzá az, hogy „szülni, teherbe esni”- veszélyes. Ez a félelem a tudatalattiban tárolódott…Így Anna hiába akart tudatosan gyermeket, ha a tudatalattija állandóan nyomta a vészcsengőt!!! Legalábbis vélhetően ez lehetett az ok, ugyanis ezt a negatív blokkot, félelmet töröltük és betöltöttük helyette a „Tudom, hogy állapotosnak lenni lehetséges és biztonságos, tudom milyen érzés, hogy képes vagyok teherbe esni mindenféle félelemérzet nélkül. „ Szóval valószínűleg ez lehetett az ok,  mert az oldás után néhány hónappal Anna boldogan újságolta, hogy kisbabát vár. Spontán úton.

Előző sikersztori Következő sikersztori